Panaszkodás - időrablás

Muszáj írnom a krónikus panaszkodókról. Hiszen olyan sokan vannak. Biztosan a te környezetedben is van olyan, akivel nem igazán szeretsz beszélgetni, sőt találkozni sem, mert mindig úgy érzed kizsigerel érzelmileg. Lehet ő egy családtag, egy ismerős, barát és az is garantált, hogy minden munkahelyen bele lehet futni ilyen típusú kollégába. Divatos szóval energiavámpíroknak is nevezik őket. Velük nem lehet beszélgetni, mert nem hallják meg amit mondasz. Csak hajtják a magukét, általában elégedetlenek mindennel ami körülveszi őket és nem restek ezt ismételgetni is. 

Na, ők a krónikus panaszkodók. Azért írok róluk, mert a velük való foglalkozás is egy időrabló tevékenység. (Erről később bővebben egy újabb posztban.) Ők általában azt hiszik egyszerűen csak társalognak és fel sem merül bennük, hogy csak ömlesztik a másikra a panaszáradatot. Nincsenek tudatában a viselkedésüknek, minden szándékosság nélkül használnak minket arra, hogy „kiventilálják” magukból a negatív érzéseiket. 
A legtöbben meghallgatjuk és biztosítjuk őket a sajnálatunkról, ám ez sem jó megoldás, mert csak generáljuk bennük a további panaszkodásra ösztönző okokat a következő találkozásig. 

Hogyan kezeljem őket? 

A javaslatom, hogy nagy ívben kerüld el ezeket az embereket. Az a baj, hogy tudom ez ritkán kivitelezhető. Az világos, hogy mások viselkedésén nem tudunk változtatni. Viszont a saját viselkedésünkön és reakcióinkon igen. Célszerű a beszélgetés során pozitív irányba terelni a szót és nem engedni, hogy túlságosan belemélyüljön a másik fél a sérelmei kitárgyalásába. Így talán elkerülhető, hogy teljesen elrontsa a hangulatunkat. 
A panaszkodást egyesek – nem tudatosan – manipulációra is használják, hiszen könnyebben érnek célt ha megsajnáljuk őket. Tudtad, hogy a krónikus panaszkodás gyökerei gyakran a gyermekkorba vezethetők vissza? Sokan úgy érzik csak úgy kaphatnak figyelmet, ha sajnálják őket. 

A panaszkodásnak természetesen pozitív oldala is van, mivel a zavaró, idegesítő érzéseink kibeszélésével csökken a bennünk lévő stressz. Ha kimondhatjuk a problémáinkat, megkönnyebbülünk. Ezzel nincs is baj, ám a krónikus panaszkodás nem erről szól. Hanem a folytonos elégedetlenségről, az örökös siránkozásról. 
Akikre ez jellemző, azok nehezen fordítják figyelmüket a megoldások felé, csak a problémáikra fókuszálnak.

Vigyázat: az agyunk öntudatlanul átveszi a körülöttünk lévő emberek hangulatát és ez a készség rendkívül hasznos, ha pozitív érzelmekről, örömről van szó, ám éppen ezért az is jellemző, hogy ha sok a panaszkodó körülöttünk egy idő után (észrevétlenül) mi is panaszkodóvá válunk. 

Ha te is észreveszed magadon, hogy sokat „nyavalyogsz” érdemes elgondolkodnod azon, hogy miért van szükséged mások együttérzésére, sajnálatára, miért kívánatos számodra ez a pozíció? 

Ahhoz, hogy kitörj a panaszkodó szerepköréből fontos a megfelelő önismereti munka, ehhez pedig nagyszerű technikákkal tudlak felvértezni! Keress bizalommal! :)

A kép forrása: https://www.facebook.com/hasznaldfel/posts/2526833284208693/