Önbecsülésünk mértéke kihat az egész életünkre. Manapság rengeteg ember küzd szorongással, depresszióval és nem is gondolják milyen szoros összefüggésben van ez az önbecsüléssel. Boldogságunkat az határozza meg, hogy milyen viszonyban vagyunk önmagunkkal és ezáltal a minket körülvevő világgal. 

Egy alacsony önértékeléssel rendelkező ember folyton azt gondolja, hogy mások boldogabbak és sikeresebbek, mint ő. Hogy hiába tenne meg bármit a változásért, úgysincs semmi értelme. Sokszor beleragad az áldozatszerepbe, gyakran emlegeti, hogy: "Nekem sosincs szerencsém" vagy, hogy "Ilyen az én formám", "Ez is csak velem történhet meg" stb. Jellemző, hogy folyamatosan szenved és nem tud örülni igazán semminek. 

Eric Berne kanadai pszichiáter (1910-1970) a tranzakcióanalízis szülőatyja - kissé radikálisan - úgy fogalmazott, hogy "Minden ember hercegnek és hercegnőnek születik, amíg a szülei békává nem változtatják őt!" Véleménye szerint négyféle egzisztenciális típus létezik:

1.) Én OKÉ vagyok, te OKÉ vagy! 

Ez az egészséges életérzés, mi és mások is szeretetreméltóak vagyunk, képesek vagyunk problémákat és konfliktusokat megoldani, empátiával fordulni egymás felé, tekintettel vagyunk a körülöttünk élőkre. Tisztában vagyunk saját és mások jó és rossz tulajdonságaival, ezzel együtt is el tudjuk fogadni magunkat és embertársunkat. 

2.) Én OKÉ vagyok, te NEM vagy OKÉ!

Jellemző saját magunk túlértékelése, mások lebecsülése. A célok elérésében senkire és semmire sem vagyunk tekintettel. Úgy gondoljuk, hogy csak az általunk kijelölt út lehet helyes és a saját gondolatunk az etalon mindenki számára. Nem halljuk meg a másikat, csak a mi meglátásunk fontos. Ez egy paranoid pozíció. 

3.) Én NEM vagyok OKÉ, te OKÉ vagy. 

Ez esetben alsóbbrendűnek érezzük magunkat másoknál. Jellemző a vesztes, áldozatszerep. Ez egy depresszív pozíció, letörtség és lehangoltság érzetével. 

4.) Én NEM vagyok OKÉ, te NEM vagy OKÉ.

Úgy hisszük nem lehet minket szeretni, félünk az elutasítástól, emiatt önvédelemből minden közeledést elutasítunk. Gyakoriak az önpusztító gondolatok, az életet értelmetlennek látjuk ebben az állapotban. Úgy érezzük feleslegesek vagyunk. Ez egy skizoid pozíció, pszichoterápiát igényel. 

Az alacsony önbecsülés főbb jellemzői: önbizalom és személyes potenciál hiánya; elutasítástól való félelem; gyávaság; félelem a társadalmi kirekesztettségtől; határozatlanság; saját vonzerőbe vetett hit hiánya; félénkség; túlzott harag; önutálat. 

Az alacsony önértékelés főbb okai: magas követelmények a szülők részéről. Egy kisgyermek még nem tudja felmérni önmagát, ezért a szülei véleményére támaszkodik, az  ő szavuk a minden, bennük teljes mértékben megbízik. Ezért, ha a szülők (vagy csak az egyik szülő) folyamatosan kritizálják őt, összehasonlítják más gyerekekkel, rendszeresen rámutatnak hiányosságaira, vagy esetleg nem mutatják ki szeretetüket felé és állandóan azt hangoztatják milyen rossz, akkor a gyermek számára az lesz a normális, ha kritizálják és hiányosságai vannak. 

Fontos megemlíteni, hogy a szülőktől kapott útravaló legyen akármilyen, felnőttként már tartozunk annyi felelősséggel magunk iránt, hogy ne ebből kiindulva éljük le az életünket. Ha úgy érezzük valami NEM OKÉ velünk, keressük meg azokat a megoldásokat, amelyek segíthetnek kilendülni ebből a mérgező állapotból. 

A magas és alacsony önértékelés közös jellemzője, hogy az ember nem tekint önmagára reálisan. Az alacsony önbecsülés sajátossága, hogy az ember főként saját hiányosságait észleli és eltúlozza azokat, míg másoknak csak az előnyös tulajdonságait látja. 

HOGYAN növeld az önbecsülésedet?

Kezdj el az erősségeidre koncentrálni! Mindannyiunknak vannak jó és rossz tulajdonságai, előnyei és hibái. Ez teljesen természetes. Annak érdekében, hogy nehogy átess a ló másik oldalára, lásd saját gyengeségeidet is és kezeld normálisan személyiséged mindkét oldalát. Figyelj arra, hogy legyenek olyan elfoglaltságaid amik örömet okoznak neked! Természetesen nem szabad feladnod kötelezettségeidet, munkádat, DE azokat a hobbikat sem, amelyek a boldogság érzését váltják ki belőled! Szeresd magad. Úgy ahogy vagy, tökéletlenül! :) Ez úgy kezdődik, hogy elfogadod gyengeségeidet és erősségeidet is. Fejleszd az akaraterődet, ehhez jó módszer a rendszeres sport. Ha kevés az időd, már napi 20-30 perc is sokat számíthat, hiszen a fizikai aktivitás megemeli a szervezetedben a boldogsághormonokat. És tudom, elcsépelt.. de gondolkodj pozitívan, ne merülj el túl hosszan a rossz gondolatokban. 

Nagy igazság, hogy ahogyan magaddal bánsz, úgy bánnak veled mások is. Ha mást nem, legalább ezt az egy mondatot vidd magaddal. :)

Nos, mit gondolsz? Te OKÉ vagy?