Minden újban van valami kockázat. Még ha jelenlegi munkahelyünk borzalmas is, már megszoktuk. Ezáltal időt, energiát és erőfeszítést spórolunk meg magunknak, csak persze nem mindegy milyen áron.. A váltás, változás mindig nagy erőbedobással jár, hiszen ki kell találnunk újra magunkat, meg kell terveznünk az új munkához, új karrierhez vezető utat és annak megvalósítását. Ez sosem egyszerű.

Az embert mindig visszatartják a félelmei, a környezet nyomása, az önbizalomhiány és természetesen – nem utolsósorban – pénzügyi vonzata is van egy ilyen lépésnek. Így maradnak a kifogások, az örökös panaszkodás a rossz munkahelyünk miatt és valahogy mégis maradunk ott ahol vagyunk. Ám eljön az a pont, amikor már annyira rosszul érezzük magunkat a bőrünkben, hogy minden nehézség ellenére hajlandóak vagyunk kitörni a megszokottból és erőnkön felül teljesítve egy új irányt venni. Ez sokaknak nem megy egyedül és ilyenkor jól jöhet egy segítő, aki kritika nélkül csak rád figyelve, kívülállóként vonja le a megfelelő következtetéseket egy-egy beszélgetésből. Ilyenkor sokkal könnyebben kikristályosodhat egy konkrét gondolat, egy terv és az ehhez szükséges lépések.

Írj listát!

Jól bevált módszer a lista írás. Itt fontos, hogy őszinték legyünk magunkhoz, mert a cél nem önmagunk ámítása. Elsősorban azt kell felsorolni, hogy miért jött el a változás, változtatás ideje. Valamennyi frusztrációnkat pontokba szedhetjük, hogy tisztán lássuk milyen tényezők zavarnak bennünket a jelenlegi helyzetünkben. Mitől félünk? Miért toporgunk egy helyben annak ellenére, hogy vágyunk valami másra? Mi tart vissza? Mi a legrosszabb ami történhet, ha nem jön be a számításunk?

Sokan önbizalomhiány miatt nem mernek kockáztatni, ha például azt látják egy álláshirdetésben, hogy középfokú angol nyelvtudás kell hozzá, de nekik csak rég elfeledett „alig merek megszólalni” szókincsük van, már be sem adják a pályázatukat. Pedig egy próbát megér, hiszen nem is feltétlenül kell folyékony angol beszéd a hirdetett munkakörhöz, elég lenne akár az írásbeli angol alapfok is. Vagy ha az állásinterjú során kiderül, hogy valóban szükség van a középfokú tudásra, akkor sem kell rögtön meghátrálni, egy egészséges önbizalommal rendelkező pályázó ilyenkor fogja magát és neki lát, hogy a megfelelő szintre hozza a tudását. Így ha esetleg az adott állásról le is marad, egy hasonló esetén már nem lesz gond, hogy nincs elegendő nyelvismerete. Az emberek nagy többsége kishitű és jóval többre képes, mint amit gondol magáról. Rengeteg nehéz helyzet adódott már mindenki életében amit így vagy úgy, de megoldott és túljutott rajta, a jelenlegi sem lesz ez alól kivétel.

Kis lépés az embernek…

Nem kell rögtön fejjel a falnak rohanni! Ha el is határoztuk magunkban a váltást, fontos, hogy higgadtan át tudjuk gondolni mi a következő lépés. Adjunk időt magunknak arra, hogy komótosan, megfontoltan haladjunk a célunk felé, ne akarjuk két hét alatt megváltani a világot. Ha túl nagy a „lépés” az ijesztő lehet és eltántoríthat végül bennünket a tervünktől. Nyilvánvaló, hogy az ismeretlen helyzetek riasztóak ez egy természetes emberi reakció. De ezt el kell fogadnunk és a helyén kezelni magunkban, így nem ez az érzés fog minket irányítani.